1.

"Na, hál' Istennek, eszünk! Ezektől az izémizéktől éhen lehet halni. Végre jön valami konkrét kaja."

"Ha a zöldség olyan nagyon tápláló, a nyúl miért nem akkora, mint az oroszlán?"

"Nem is ettél még semmit, egyél egy kis húst."

Hús... Az egyetlen, az igazi, ami nélkül nincs is zaba. Ha pedig mégis van, az nem laktat igazán. Minden áldott nap enni kell belőle, legalább egy pici darabkát, mert különben...

Különben jön a hirtelen éhhalál. Víz hiányában öt nap után áll be a halál, hús híján viszont már három nap után megszűnnek a szervezet vitális funkciói. Egy fiatal barátom szavai szerint ha valaki két napig nem eszik húst, már nem tartja meg a lába, szédül, gyenge. Ezért muszáj minden nap húst enni.

2.

Gyógyszernek is kitűnő (nagymama recepje). Fejfájáskor együnk húst, fáradékonyság, aluszékonyság ellen is legjobb a hús, ha pedig bárhol szúr, nyilall, tompán, vagy élesen fáj, tudd, húshiányt jelez a szervezeted.

Férfiaknak afrodiziákum: ha megfelelő mennyiségben és gyakorisággal fogyasztják, egészen biztosan fiút nemzenek.

3.

A kölykök imádják az állatok kicsinyeit. A felnőttek szíve pedig a leölt állatok láttán dobban nagyot. A gyereket a felnőttől a gyilkolás emberi szépségének a felismerése választja el.

A zsenge ifjak gyakran nem érzik át a hús teljes jelentőségét, így egészségvágyukat - ami kajaigényükkel azonos -, tésztákkal és édességgel próbálják kielégíteni. Később, amikor már "szervezetük igényli", határtalan lelkesedéssel fedezik fel a húst. Vége a bizonytalanságnak. Az éretlenek a hús jelentőségének a felismerésével válnak érett felnőttekké.

A százféle kifogással, bocs: alkalommal rendezett nagy közös zabálásokon tudni illik, hogy mi illik: legalább egy fölfalhatatlanul nagy adag hús jár azoknak, akiket emberszámba vesznek. A gyengébb nem bocsánatos bűnének tekintik a húshoz fogyasztott salátát, ám a teremtés koronája esetében ez már gyanús, de legalábbis visszataszító.

4.

Egyszerűen nem lehet elegendő mennyiségű húst enni, beszerezni és tárolni. Az egész életmódunk erre van berendezve: vadászkörutak a falusi rokonságnál, szakszervezeti "polutkák", disznóvágás-barátságok. A disznóvágásnak jut a sorban a legkiemelkedőbb hely: ez a családi élet központi eseménye. Csak zsírgőzben úszó, zsírtól csöpögő konyha és családtagok között érezhető át az otthon melege. Künn fogcsikorgató hideg, de idebenn a friss hús melege véd.

Sajna a disznóvágás többnyire téli munka, ám a technika rohamos fejlődése talán divatba hozza majd a nyári disznóölést is, a "társadalom sejtjét" képező családot megőrzendő.

5.

A hús imádata talán az egyetlen általános érvényű kultusz. Minden étteremben többé-kevésbé hasonló menüt kínálnak: előétel, főétel, köret, desszert. Nem vitás, hogy mi a fő. Természetesen a hús. Itt-ott kapható ugyan hús nélküli étel is, ám ez kizárólag uzsonnaként fogyasztható. Például egy túrós burek enyhítheti a húsra éhes gyomor szenvedését a reggeli sonkakolbászszalonnaadag és a déli pacalcsülökkörömpaprikás között, bár a húsos burek (bizony ám, jó sok hagymával, zsírtól csicsegve) sokkal inkább megfelel a célnak.

A húst mindenhol eszik, ez nem vitás, ám minden közösség más-más fajtáját kedveli. Európában, Oroszországban és Kínában a disznóhús a legmenőbb, az amcsik a borjút preferálják, az arab országok és Ausztrália lakosai a juhért vannak oda, Afrika népei pedig megelégszenek a kecskehússal. Az olyan ínyencek, mint az eszkimók és az indiánok természetesen fókán és bölényen élnek. Egy dolog azonban közös minden faj, minden nemzet és minden vallás esetében: hús nélkül nincs élet.

6.

Ha mindez nem túlzás, akkor teljesen érthetetlen, hogy mire való a konyhakertészet, a szőlészet és a gyümölcstermesztés. Világos, hogy miért fontos a széna, a here és a kukorica, hisz ezekből lesz a sok jó hús... De a többi?

7.

Az ókori Egyiptom papjai himnuszokat írtak a gabonaszemhez, melyben szerintük a Nap élt, amelyben, bár a kőhöz hasonló, a Nap életet adó ereje testesült meg. Jézus legszebb példabeszédei a gabonaszemről szólnak: sötétségben, egyedül, a föld alól indul, s mégis a felszínre tör, s a Szentlélek éltető erejéről tesz tanúbizonyságot. Az antik világban pedig szent dolognak tekintették a szőlőt. A szőlőszem a kozmikus rend mélységének és bölcsességének szimbóluma volt. Sötét kor! Piramisokat és obeliszkeket építeni, feltámadni, amfiteátrumot építeni, megalkotni a tragédiát, ezt tudták, de a hús fontosságáról persze fingjuk sem volt. Primitivizmus, hát nem? Szerencsénkre az életerős barbárok megmentették az emberiséget, a kultúrát a zöldségzabáló nyimnyámokra hagyva, mert a legnagyobb kultúrális érték mégis egy zaftos sült.

A racionalista propaganda valószínűleg kevesebb hívőt tántorított el az egyháztól, mint a böjt parancsa. Ha az egész emberiség kereszténnyé lett volna, már rég nem létezne.

8.

A hús imádatának gyökerei az "egyszer jóllakni" szegénységébe nyúlnak vissza, de a mai húsevők tulajdonképpen mások emlékeit élik, hiszen már kora gyermekkoruktól kezdve rendszeres húsfogyasztók. Lelki szegénységre vall, ha a teli szájat és a degeszre tömött hasat tekintik jóllakásnak. A húszabálás kultuszának lelki szegénységén azonban a pénz mennyisége nem változtat. A szegénység pedig szomorú állapot, mert már első hallásra felismerhető. Ott fészkel, ahol a szó: a lélekben.