|
Aktuális
|
Rebecca
|
Boško Buha, Pinki meg a többiek, avagy egy háború mellékzöngéi
Március 24-én megállt az élet. Voltak, akik erre egy napot még vártak, hiszen amig feletteseik hivatalos közleményeit másnap meg nem látták-hallották, addig nem tudták eldönteni, hogy háború van-e vagy sem. Véleményt formálni is elfelejtettek, nemhogy döntésekre lettek volna képesek. A centralizált gépezet irányítása (feltételezhetően olyan kis létszámú, hogy) nem tud egyszerre odafigyelni az ilyen előállt helyzetek alkalmával, társadalmi-politikai infrastruktúrája minden egyes szegmentumára.
A fontossági sorrendben valahol leghátul kullogó gyereksereg és ifjúság, 25-én a délelőtti órákban tudta meg, hogy már nem is kellene iskolapadban ülnie, de akkor még nem is sejtette, hogy micsoda szerep jut neki. Éppen ők, akik a nyugdíjasok mellett a legkiszolgáltatottabbak voltak az elmúlt években, éppen ők nem reménykedhettek abban, hogy az eljövendő idők hősei lesznek. Nem is kellett erre olyan sokat várni (mint pl. az évek óta beharangozott iskolareformra), mert a vezetés egykettőre kiagyalta, hogy a gyerekek hősies magatartása példa értékű, és ezt valahogyan majd jutalmazni is fogja. Azonnal Pinki meg a többiek jutottak az eszembe, pedig azt hittem, hogy ez már egy modern diktatúra, alkalmazkodva a körülményekhez, nem folyamodik a divatjamúlt dajkamesékhez.
A jutalmazás (vagy kárpótlás?) mikéntje is megszületett a zseniális agyakban, gyorsan világgá kiabálva azt, abban a néhány rádióban, ami még megmaradt. A pedagógust senki sem kérdezte, de hát miért éppen most kérdezték volna? (T'án még vissza talált volna kérdezni, hogy neki miért nem jutott valami kis mellékszerep a partizánmesében?!)
Tehát megszólalt a rádió és megnyugtatott minden egyes nebulót, hogy ha szamárfüles is a füzete, meg ha nincs is füzete, meg ha biztos bukásra is állt, hősiessége átsegíti a következő osztályba.A jobbaknak cukorkát nem adtak, pedig ha már jutalmaztak, akkor talán illett volna, hiszen őket nem fenyegette bukás.
Nem
kell kihangsúlyozni, hogy micsoda gondok forrása lett az iskolákban ez az
''amnesztia'', amely értelmetlenné tette az amúgy sem túl értelmes osztályzási
(avagy büntető-jutalmazó) rendszert. A pedagógus szavának hitele a süllyesztőben.
Ki nyúl majd le érte? 
